Kezdetben vala a nagybőgő. Nincs nekem arra pénzem, mondá a szegény ember valahol a Mississippi deltában. Itt van eme mosóteknő. Mi lenne ha fúrnék rá egy lyukat, hozzákötnék egy madzagot, a másik felét meg egy seprűnyélre rögzíteném. Csak az asszony meg ne tudja, hogy tönkretettem a fél háztartást. Jéé. Ez szól. Nem is rosszul. És ezzel megteremté a washtub bass hangszert. Ez férfi munka volt, jó mulatság. Az asszony kicsit másképp látta, így a szegény ember és a hangszer is útra kelt, hogy meghódítsa a gazdasági válságtól elszegényedett, de zenére éhes embereket az utcákon és a kis klubokban. Ámen.

   Ez a mese része, valójában nem a nagybőgő volt előbb, mert maga az egyszerű hangszer már az ősidők óta létezett, kissé ugyan más formában. Maga a washtub bass valóban a 20. század elején került a blues, a bluegrass zene hangszerei közé, és valóban inkább a szegénységnek köszönheti elterjedését, nem véletlenül hívják a szegény ember nagybőgőjének. Egy kis történeti áttekintés, ha már ismeretterjesztés címet kapott a fejezet:

   A washtub bass vagy 'gutbucket', magyarul talán lavórbőgőként fordítható, egy húros hangszer, ami az amerikai népzenében használatos, amin egy fém mosóteknő tölti be a rezonátor szerepét. Ismeretes, hogy van négy vagy annál több húros, sőt hangolókulcsos változata is, de a hagyományos lavorbőgő egyhúros, és a rúd vagy bot előre-hátra mozgatásával lehet elérni a kívánt hangszíneket.

A washtub bass-t jug band-ekben használták, amik az afro-amerikai közösségekben voltak népszerűek az 1900-as évek elején. Az 1950-es évek elején a brit skiffle band-ek használták különböző változatait, mint a tea chest bass-t az 1960-as évekig bezárólag. Az amerikai népzenészek is használták a jug band hatású zenék feldolgozásánál. A világon mindenütt számos változata ismert, főként a rezonátor eltérő mivolta végett. Eszerint számos néven találjuk meg a hangszert, mint a gas-tank bass, barrel bass, box bass (Trinidad), bush bass (Australia), babatoni (Dél-Afrika), tingotalango (Kuba), tulón (Olaszország), laundrophone és sok egyéb.

Az eredeti hangszer fémjele az egyszerűség, a rendkívül olcsó csináld magad konstrukció, a történelmi hagyományokhoz ragaszkodva. A modern hangszerépítők a fejlődéssel haladva azért némi módosításokat végeztek rajta, mint például a hozzáadott fogólap, pedál, elektronikus pickup, dob bőr, vagy a rúd rögzítése.

A zenetörténészek szerint eredete a "föld-hárfáig" nyúlik vissza, amikor egy darab kérget, vagy állati bőrt feszítettek egy üreg fölé rezonátorként használva azt. Az ang-bindi, amit a kongói Baka törzs tagjai készítenek, jó példája ennek a hangszernek, amit megtalálunk a különböző törzsek között Afrikában és Dél-Kelet Ázsiában is. A dizájn fejlődése által a rezonátor később hordozhatóvá vált, és rengeteg variációja alakult ki, mint a dan bau (Vietnám) és gopichand (India), egészen a ma használatos "elektromos egyhúrosig", amiben az erősítést egy pickup adja.

A washtub bass-t általában jug band-ekben haszálták, gyakran mosódeszkával, mint ütős hangszerrel kiegészülve. A jug band-ek, először "spasm-band-ek", az afro-amerikai közösségekben, az 1900-as évek elején váltak népszerűvé New Orleans-ban, népszerűségük csúcsát 1925 és 1935 között érték el Memphisben és Louisvilleben.

Ugyanebben az időben az Appalachiai európai-amerikai közösségekben a "régi-módi" népzenében alkalmazták a hangszert. A jug band-ből eredeztetett zenei stílust "gut-bucket blues"-nak hívták, és azt a stílust idézte, amikor Sam Phillips a Sun Recordsnál az első Elvis Presley felvételt készítette.

Angliában a skiffle band-ek és Ausztráliában valamint Új-Zélandon hasonlóan egy teás dobozt választottak rezonátornak. A Beatles előtt John Lennon és Paul McCartney együttesében is szerepelt egy tea-chest bass, mint ahogy nagyon sok fiatal együttesben 1956 környékén.

Amerikában az 1960-as évek elején a népzene feléledése visszahozta az érdeklődést a washtub bass és a jug band-ek iránt. Olyan együttesek tartoztak ebbe az irányzatba, mint a Mother McCree's Uptown Jug Champions, amiből később a Grateful Dead alakult, és a Jim Kweskin Jug Band Fritz Richmonddal a hangszernél.

Willie "az Oroszlán" Smith életrajzában azt írja, a "gutbucket" eredete a "negro családok"-tól való, ahol mindenkinek megvolt a saját vödre vagy teknője, amit a "chitterling" készítése közben töltöttek meg. A "gutbucket eredete a primitív zenéből származik.

Jegyzett zenészek:

• Will Shade énekes és multi-instrumentalista, a Memphis Jug Band tagja aki a 20-as évektől 1966-ban bekövetkezett haláláig játszott
• Fritz Richmond (1935-2005) számos felvételt készített Amerikától Japánig. Egyik washtub bass-a a Smithsonian Gyűjtemény része.
• Brian Ritchie a Violent Femme-ból "tubless electric washtub bass"-en játszik
• Les Claypool a Primusból gyakran játszik egy változatán, amit whamolának hívnak
• Len Garry, Ivan Vaughan, és Nigel Walley tea-chest bass zenészek a Quarrymenben
• That 1 Guy a washtub bass 'Mágikus Cső' nevű változatán és sok saját készítésű hangszeren játszik
• Terry Devine a Genuine Jug Band-ből Vancouverből
• A későbbi Dennis Johnson a Gutter Brothersből
• Zakk Wylde a Black Label Society-ből washtubon játszik a felvételeken. Élőben ezeket a részeket rendszerint elektromos gitáron játsszák
• Tony Davis a West Virginia Ridge Runnersből (Rock-A-Billy)
• A későbbi Terry McCoy a Home Made Music Bandből (50-es, 60-as, 70-es évek)

Tea chest bass:

A tea-chest bass a washtub bass egy fajtája, ami teás dobozt alkalmaz rezonátorként. A hangszer egy rúdból, hagyományosan seprűnyélből készült, a dobozra vagy a doboz mellé helyezve. Egy vagy több húr volt kifeszítve a rúd és a doboz között.

Európában, főként Angliában és Németországban, a hangszert a skiffle band-ek használták. Ausztráliában a hagyományos bush band-ek használták a mély hangok keltésére, és bush bass-nek hívták. Ma már inkább elektromos basszust vagy nagybőgőt használnak erre a célra.

Egyéb variációk:

Egyéb variációk is találhatók a világon szinte mindenütt, a rezonátor felépítése szerint. Például:

• gas-tank bass
• barrel bass
• box bass (Trinidad)
• bush bass (Ausztrália)
• babatoni (Dél-Afrika)
• dumdum (Zimbabwe)
• dan bau (Vietnám)
• sanduku (Zanzibár)
• tingotalango (Kuba)
• tulón (Olaszország)

Az ang-bindi a Kongói Baka törzs hagyományos hangszere, de más Afrikai és Délkelet-Ázsiai törzseknél is megtalálhatjuk általában inbindi néven.

   Ennyit a tudományról...